Mese felnőtteknek

Mostánabán a mesék nem igazán a gyerekeknek szólnak, mint azt jónéhány éve ezt még gondoltuk. Sok az agresszió, az olyan ismeretek, melyekről egy átlagos kölyöknek jobb esetben még fogalma sem lehet. Jobb esetben. Bár a mai gyerekek már sok mindenben túltesznek rajtunk, öregeken!

A Grimm-meséket kicsik és nagyok egyaránt jól ismerik, hiszen Piroska farkasa vagy Csipkerózsika hosszú álma sokaknak okozott rémálmokat, és ki ne félt volna a gonosz szereplőktől. Még én is.
És persze ezek a mesék a filmes szakma alkotóit sem hagyják hidegen, felújítják, kölcsönkérik, átszabják, felélesztik, klasszikussá teszik a beporosodott könyvek sztorijait. Így volt ez a Piros(ssz)kával, A szépség és a szörnyeteggel, A kis hableánnyal, és most így van ez Hamupipőkévell, kinek Fedőneve: Pipő.

Kérdés, hogy Pipőék fel tudják-e venni a versenyt a korábbi terméssel, ugyanis már kicsit uncsi lehet az állandó feldolgozás (Shrek legalább "eredeti" volt, tele jó poénokkal, klassz szinkronhangokkal), másrészt pedig szeretnénk-e megnézni, hogy ha az egyensúlyért és lelki békéért felelős mágus lelép szabadságra, mi történik túl az Óperencián.

Persze, hogy kiváncsiak vagyunk, hiszen márcsak ilyen az emberi természet, aztán pedig mindenki eldöntheti magában, hogy kinek mennyire tetszett.
Nem biztos, hogy gyerekeknek való, úgyhogy menjünk mi is a kölykökkel!
Jó szórakozást!

A Királynő

Ha már láttátok, nézzétek meg még egyszer, de most a British Council filmklubjában is A Királynő című filmet.

Április 25-én ha még nem tudjátok mit csináljatok, de szeretnétek angolt gyakorolni, akkor feltétlenül látogassatok el a British Council filmklubjába, ahol angol nyelven nézhetitek meg ezt a nagysikerű filmet szinkrontolmáccsal.

Indul a Titanic!

Kérem, lassan fejezzék be a felszállást, ne felejtsenek el popcornt, szendvicset és tíznapi hideg élelmet magukkal hozni, hiszen április 12-én indul a Titanic Filmfesztivál!

Tíz napon keresztül élvezhetjük a világ számos országának filmrepertoárjából az elmúlt pár év gyöngyszemeit. Természetesen a filmek többsége amerikai gyártású, de nem a gagyi hollywood-i sztorik, sok még a brit is. De tulajdonképpen ajánlom figyelmetekbe az összes filmet, mert hála a globalizációnak, meg a felgyorsult világnak, már semmi sem arról szól, hogy csak angolok csinálhatnak angol témájú filmet, és vica versa.

De mivel ez itt az Angol Portál :) , ezért a kedvetekért megemlítek pár idevonatkozó filmet, melyet tényleg ajánlok.
Különböző szekciók vannak, például Amerika felfedezése (ide vonatkozó filmek: Alpha Dog, Csuklónyiszálók, Parti party a pokol tornácán, Quinceanera, Tizenkettő, Viva); a Brit-szigetek szekcióba pedig a Cigó, Halott ember kártyái, Kisvárosi népek, Londonból Brightonba, Másvalaki, Wah-Wah.
De mazsolázzátok a többi részlegben is, mert ott is rábukkanhattok erre, arra. :)
Jó mozizást!

Festival - in Reading the City

Emberi kapcsolatok, érzelmek, elfojtott düh, bánat, szerelem, lelki válság, színjáték, színház az egész világ. És benne a szereplők, mi magunk is. A színtér pedig nem más, mint Edinburgh Skóciában, ahol fesztivál van minden év augusztusában.

Ide érkezik egy rakás komédiás, színpadi szereplő, hogy megmutathassa a világnak, vagy legalábbis a közönségnek, hogy mire képes, hogy mindenkit elkápráztasson, megnevetessen játékával. Vagy hogy végre megtalálja önmagát. Ki is ő valójában? Kit szeret? Miért van még mindig vele?
Érdekes, azt hinnénk, hogy minden színdarab, könyv, film kitaláció csupán, de nem az. Egyik sem. Hiszen miből is meríthetnének az alkotók, mint a körülöttük lévők életéből, történeteikből, szokásaikból. Belőlünk. Belőletek.
Hogy kikből vagy inkább kik alapján készült a Festival című film, látogassatok el a British Council következő filmklubjába a Toldiba 28-án hétkor, és nézzétek meg. Csak nehogy magatokra ismerjetek!
Jó szórakozást!

A zene az kell

Mivel is lehet egy filmet jól eladni? Hát igen, híres színészekkel, jó zenészekkel és egy kellemes forgatókönyvvel. Ebből a felállásból még ez is, az is kisülhet. A Zene és szöveg című film lehetne akár borzalmas is. De valahogy mégsem az.

Hugh Grant és Drew Barrymore a két főszereplője ennek a könnyed vígjátéknak, mely mi másról is szólhatna, mint a szerelemről. Mindezzel már el is mondtam mindazt, amire a producerek elsősorban utaztak, amikor vászonra segítették a filmet. Híres nevek, mindig minden körülmények között működő történet. Mint a lecsó. Megvannak a hozzávalók, de hogy mitől lesz igazán ízletes és fogyasztható, az már a fűszerezésen múlik.

A sztori aromáját a humor és az önirónia adja, nevetgélhetünk a nosztalgián, az öregedésen, de leginkább magunkon, akik szintén szép lassan az emlékezzünk-a-régi-szép-időkre típusú teadélutánokat, barátnős estéket fogunk tartani, és a múlton merengünk.

A film cselekménye természetesen nem fog mély gondolatokat kiváltani belőlünk. Röviden arról szól az egész, hogy a kiöregedő zenész újból visszatérhetne a komoly deszkákra, ha sikerülne összehoznia egy duettet egy jelenleg menő énekes csajjal. De nem nagyon megy neki, hála a kiégésnek, no meg a lassú elmúlásnak. Mígnem házvezetőnője siet segítségére akaratlanul is, akivel végül egymásba szeretnek.

Könnyed szórakozás egy könnyed hétvégi délután, főleg így tavasszal, mikor mindenki diétázik, nem árt, ha a szellemi táplálék sem üli meg a gyomrunkat!

Supernow - the end

Véget ért a Supernow, a Nagy Britmánia, vasárnap este volt a záróbuli, remélem már mindenki magához tért a naaagy őrületből!

Ám ha kihagytál volna egy-két programot, és most száno--bánod bűneidet emiatt, vagy csak nem emlékszel a program minden pillanatára, akkor van számodra egy jó hírem. Ugyanis Érmezei Lili, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem egyik fotó szakos hallgatója megörökítette az eseményeket kamerájával, és természetesen ezeket a képeket közzé is teszi. Lehet, inkább most ne a szüleiddel menj, ha lenne egy-két érdekesebb fotó ott rólad!?
A kiállítás júniusig látható a British Council-ban

Álomlányok álomvilágban

Ismét egy újabb musical indult hódító útjára, mégpedig ez nem más mint a Dreamgirls nevű film, egy több évtizeddel ezelőtti Broadway-produkció celluloidszalagra álmodott változata.
A szereposztás parádés, hiszen minden olyan figura megvan benne, ami egy sikerfilmhez kell: jóhangú, szép lányok, lecsúszott férfisztár, ám mégis jóképű, meg még több helyes pasi, sok jó zene, és már mehet is a moziba.

De ne higyjük, hogy a film csak ennyi lenne. A sztori mi másról is szólhatna, mint a fekete zenéről a '60-as, '70-es években, és arról, hogy a zeneiparban mennyire nincs helyük ekkortájt a nem fehér művészeknek. Nagy a harc, mindenki a különböző tehetségkutató-versenyektől reméli a nagy kiugrási lehetőséget az énekesek, csoportos formációk.
Így tesz három lány is, akiknek be is jön a szerencse, háttérénekesek lehetnek az akkori nagy fekete ideálnál.

Szerelem, házasság, pénz és érdek, félresiklott sorsok, kihasznált naiv lányok, félreismert világ, amelyet megfertőz a gonosz, a mindenáron sláger-futószalagos menedzser, és a társadalmi ellentétek. A zene már csak elvétve élvezet a világban, hiszen nem mindig értékelik, nem mindig őszinte, és az örömforrás létéről pedig már régen semmi szó nem esik. Talán jobb volt, mikor még csak a nagy lehetőség hajszolásában éltek, talán nem.

Mindenképpen nézzétek meg a filmet, bár a szereposztás nagyon puccos és trendi, a lényeg nem erről szól . Tényleg nem. Mert a zene csak úgy árad, szétfolyik, és meggyőz, hogy ennél több ritkán kell.

Valentin-napi szerelmek

Kártyát kapunk, kártyát adunk. Otthon ajándékkal vár kedvesünk. Vagy már baromira unja ezt a nyálasnak tűnő ünnepet. Ha a szerelem igaz, akkor minek egy adott napon ünnepelni, mikor az év minden napján lehet?

Ne ítéljük el február 14-ét! Habár manapság már inkább csak amerikai ünnepként tartjuk számon, úgy mint a Halloween-t, de ennek is Európában van a gyökere. A történet egészen a 3. századig, II. Claudius római császár uralkodásáig nyúlik vissza, aki megtiltotta a házasságkötést a birodalomban. De a fiatalok már akkor is igen szófogadóak voltak, és találtak egy papot, Valentint, aki az éj leple alatt összeadta őket. Persze, mint ahogy az már az ilyen történetekben lenni szokott, mint egy hollywood-i filmben, Valentin lebukott, börtönbe zárták, és ki is végezték, mégpedig február 14-én. Egyes források szerint meggyógyította a börtönőr vak lányát, más források szerint a párokat beengedték hozzá, és kivégzése előtt még nekik pár soros üzeneteket küldött a lánnyal. "Valentintól sok szeretettel".
Hát mindenkinek sok szeretettel kívánok minden jót!

Csillogás, vér és küzdelem

A hollywood-i filmek újból terítékre rakták a drámákat, társadalmi problémák, családi viszályok és ehhez hasonló szívszorító epizódok tarkítják a celluloid-ipar palettáját.

A Véres gyémánt jó film. No nem azért, mert egy álomgyári produkció, vagy, mert a téma annyira egyedülálló lenne, vagy akár csak a feldolgozása, de ha összességében nézed a mozit, akkor mindenképpen jó film.

Leo DiCaprio végre már kinőtt a nyálas kisfiú szerepkörből és ezt nagy nehezen a rendezők is felfedezni vélik, bár nekem azokban a szerepekben is tetszett. A lecsúszott gyémánt- és fegyvercsempész figurája a kritikusok szerint Oscar- és Golden Globe-gyanús, és igazuk van, mert Leo jól játszik. A másik nagy szereplő az afrikai Solomon (Djimon Hounsou), aki a fekete kontinens válságát, a gyémántkereskedelem borzalmas árnyoldalát mutatja meg nekünk, mozinézőknek.
Persze a női szereplő sem hiányozhat a képből, és természetesen ez csak egy újságírónő lehet, és ettől már igen sablonosnak tűnhet az egész. Az is, de nagyon jó sablonokkal!
A történet nem szól másról, mint Sierra Leone gyémántkereskedelméről, az elnyomásról, a kizsákmányolásról. Családok megalázásáról, lemészárlásáról, szétszakításáról.
És hogy van-e szerelmi szál a történetben? Nézzétek meg, és megtudjátok!

Nagy Britmánia

Végre! Hát itt van. Egy teljes hónap a britek, a britség jegyében. Érdekes programok, bulik, rendezvények, melyek elvezetnek az angol kultúra mély bugyraiba, pont úgy, mint Alice-t Csodaországba.

Keresd a kamiont!
A The Black Maze nevű kamion egy átlagos járműnek tűnik. De csak tűnik, ugyanis ez nem más, mint egy elvarázsolt kocsi, ahol megelevenedik a sötétség és a fantáziád! A Stan’s Café együttes érdekes performance-ja.

Helyszínek és időpontok:

február 5. Művész Mozi
február 6. Gödör Klub
február 7. Trafó
február 8. Astoria (East-West Business Center)
február 9. Néprajzi Múzeum
február 10. Műcsarnok (korcsolyapálya)

Regisztrálni a British Council honlapján tudtok.

Február 6-7-én a Feminine Gospels-t (2002), Carol Ann Duffy verseinek színpadi adaptációját láthatjátok a Trafó színpadán. A mű drámai monológokra épül, és minő meglepetés, a főszereplők pedig asszonyok.
A művésznő kortárs angol költőnő, T.S. Eliot-díjas alkotó.
Zsótér Sándor pedig e darab rendezője, aki már korábban is színpadra vitte az írónő egy másik verseskötetét, A világ feleségét. Zsótér Sándor 2006-ban Kossuth-díjat kapott.

Mesélő rizsszemek: Statisztikák rizsszemekből

A Néprajzi Múzeumban február 9-16. között rácsodálkozhatunk a rizsek egy másfajta hasznosítására, vagyis ha nem elfogyasztjuk, akkor mire lehet még jó elgondolkodtató kérdésre kaphatunk választ a Stan’s Café csoport megfogalmazásaiban.
Ugyanis a rizsszemekkel statisztikákat is kifejezhetünk, társadalmi, politikai problémákat ábrázolhatunk emberközeli perspektívából. De nehogy azt higyjük, hogy ez egy statikus kiállítás, ugyanis a rizshegyeket mi is alakíthatjuk, mozgathatjuk, hozzátehetjük egyéniségünket, megjegyzéseinket a naaagy statisztikákhoz.

Kétnyelvű forgatás

Nem lehetett könnyű dolga magyar színészkollegáinknak Herendi Gábor új filmjének -Lora- forgatása során. A főszereplő hölgy Lucia Brawley ugyanis amerikai, aki természetesen egy szót sem beszélt magyarul érkezése előtt.

Jogos a kérdés, hogy miért nehezítették meg az életüket egy külföldi főszereplő választásával, de ha megnézzük a filmet, már fel sem merül bennünk a kérdés, hogy miért is Lucia Brawley (akit egyébként Herendi Gábor jó barátja ajánlott be) kapott lehetőséget ebben a romantikus filmdrámában.

A válogatás villámtempóban történt, Lucia bevallása szerint egyszer csak azon vette észre magát, hogy már a gépen ül Budapest felé. Érkezése után sem lassítottak az iramon, már szinte a következő nap próbáltak, úgyhogy a tengerentúlról érkező "Lorának" nem sok ideje maradt az asszimilálódásra.

Nagy Péter -a filmbeli Geri alakítója- elmondása szerint először kicsit megijedt, amikor megtudta, hogy egy angol anyanyelvű színésznőhöz lesz szerencséje, de végülis sikerült megbírkóznia a kétnyelvű forgatás feladatával.

Ebben bizonyára segítségére volt Lucia temperamentuma, extrovertált személyisége és lelkesédese minden téren, beleértve a magyar nyelvet is. A forgatás végére már egész profi lett, társai szerint csak úgy ragadt rá a magyar -ami azért nem egyszerű, valljuk meg őszintén.

A filmet csak ajánlani tudjuk! Jó mozizást!

Végső felvonás a filmvásznon

Idén lesz tíz éve, hogy halálos baleset érte Diana hercegnőt és szerelmét, Dodi al-Fayed-et. A Szívek királynője, Lady Di emléke azonban máig sem merült a feledés homályába, tragikus balesete sokakat foglalkoztat, a mai napig vizsgálódnak, keresgélnek az ügyben.

Nincs ez másképp a média világában sem, hiszen sorra születnek könyvek, dokumentumfilmek, riportok, emlékműsorok Diana életéről és halálának körülményeiről. Stephen Frears rendező azonban egy másik szemszögből tárja elénk a tragédia előtti napokat, illetve hogy hogyan viszonyul a brit politikai elit, a királyi család a halálhírhez. Az arisztokratikus uralkodói família és a csöppet sem protokoll-kedvelő miniszterelnök, gyászbeszéd egyik, majd a másik oldalról is. Éles ellentétek, háttérben meghúzódó érzelmi válságok, viharok, Anglia vesztesége, felháborodása a királyi udvar előtt.
A film nem közhelyes, pont azokra a pontokat világítja meg, hol erősebben, hol csak gyertyafénnyel, melyen érdemes elidőzni, még ha nem is lesz a szombati traccsparti főtémája. De akkor is. Nézzétek meg.

As you like it

Shakespeare-t olvasni jó. Játszani is jó. De ha egy esős, borongós januári délutánon inkább egy forró italt szorongatva akarnátok élvezni a nagy angol író műveit, akkor a mozit ajánlom. Azért nem a dvd-t otthon, mert ez még új. Brand new.

Kenneth Branagh neve ismerősen csenghet fülünkben, hiszen azontúl, hogy egy sármos színész, igen tehetséges is. Főleg a jó öreg angol drámaíróról van szó, ugyanis neki hála olyan Shakespeare filmadaptációkat láthattok, melyek eszetekbe sem jutnak. Nem csöpög, mint egyes amerikai szappanbuborékok, hanem tartalmas, pikáns és igen élvezhető celluloidfolyamról van szó.

A film érdekessége, hogy egyáltalán nem a szokásos környezetbe, vagy a Shakespeare által megálmodott világba helyezi a történetet, hanem Japánba, az idő pedig a 19. század. Tiszta multikulti, a szereplők között vannak távol-keletiek, afroamerikaiak, fehérek. Színpadi környezet, teátrális játék, mindezek egy igen sajátos értelmezését, de ugyanakkor a dráma időtlenségét, és térbeli kötetlenségét adja.
Ajánlom figyelmetekbe a filmet, nézzétek meg, de ne várjátok, hogy majd irodalom órán csak ez alapján majd jó jegyet kaptok. Olvassátok el a művet is. Lehetőleg angolul. Vagy ahogy tetszik!

Felolvasóest

Ha Shakespeare-t esetleg már túl sokszor láttátok, olvastátok, akkor ajánlom figyelmetekbe a British Council következő programját.

Nick Barlay neve nem biztos, hogy mindenkinek ismerősen cseng, de azok számára, akik az angol kortárs irodalmat némiképp figyelemmel kísérik, az lehet. A magyar származású angol író, újságíró 2003-ban megkapta a Granta 20 Legjobb Fiatal Írójának címét. Mindemellett neves angol lapokban publikál, mint például a The Times, a Time Out, a Time Out Book of London Walks, és a The Guardian.

A British Council Reading the City programjának keretében január 8-tól 11é-ig Budapesten, Nyíregyházán, Veszprémben és Szegeden tart felolvasóestet az érdeklődőknek.
Jó szórakozást és természetesen jó angoltanulást hozzá!

Happy New Year!

Bár nyilvánvalóan ez a mondat hangzik el majd legtöbbet az amerikaiak szájából is január első hetében, mégsem remélnek túl sok jót a 2oo7-es évet illetően.
Egy nemrég készült felmérés szerint elég borúsak a kilátások a tengerentúlon.

A megkérdezettek közül igen sokan (tízből hat ember) tart egy következő terrortámadástól, illetve pusztító természeti katasztrófától. Kevesen számítanak viszont egy Irán ellen indított háborúra, a többség szerint erre nem kerül majd sor.

De hogy valami pozitívat is említsünk, a válaszadók 35%-a jósolta azt, hogy ebben az évben megtalálják a rák ellenszerét.

Reméljük azért, hogy a negatív jóslatok helyett inkább az új évi fogadalmaink válnak valóra!

Boldog Új Évet és kitartást az angoltanuláshoz!

A hattyúdal

. Sok fura dolgot hoz a sors egyesek életébe. Rögtön ott van például Stanley Kubrick, akinek fiatalkori álma volt Arthur Schnitzler Álomnovellájának megfilmesítése. És ahogy megrendezte, készre vágta kollegáival, eltávozott egy másik vászonvilágba.

Egy másik nagy rendező, Robert Altman is eltávozott már közülünk, Az utolsó adás című filmjével búcsúzott, stílusosan, ha lehet így mondani.
Ez a mozi is, mint a többi Altman-alkotás, nagy durranás, tele van nagy nevekkel, és egy érdekes történettel.

A film a pusztulásról, a végről szól. Egy kisváros varieté-színházától és rádiójától szeretne megszabadulni egy amcsi mágnás mégpedig úgy, hogy megvásárolja. Az ok, hogy vajon miért, nem is annyira lényeges. Mert nem egy tipikus amcsi film. Itt nem lesznek heppiendek, vegytiszta romantika, vagy könnyekig való meghatódás, mert az egész filmet átjárja az irónia, a kritika, az elmúlás gondolata.

Az utolsó adás pedig nem lesz más, mint egy country-show, ahol énekesek, előadók lépnek a színpadra, a színfalak mögött pedig az elmúlt harminc év pillanatai villannak fel a párbeszédekben. Habár a fiatalság motívuma megjelenik a filmben, szerintem kiutat nem kínál, vagyis a színház és annak képviselőivel valami véglegesen tovaszáll, nem úgy mint Madách Tragédiájában, ahol az új vonal tényleg kiút. Mármint az emberiségnek, no meg Ádámnak is.
De itt ez valami más. Ez egy korszak, egy közösség elmúlása, visszavonhatatlanul, megkérdőjelezhetetlenül. És egy ember halála, akinek ez volt élete utolsó mozija.

- In memoriam Robert Altman -

Christmas carol

Karácsonyi ének. Ez egy műfaj, egy szokás az angolszász világban. Csoportosan mennek emberek házról-házra, persze, csak azok, akik szépen tudnak énekelni, és dalokat adnak elő. És várják, hogy megkínálják őket valami aprósággal. Azt hiszem, ez még halloween-ről maradt az emberekben, hogy menni kell, és várni valamit. Mondjuk a csodát. Mert karácsonyeste bármi megtörténhet.

Van egy karácsonyi történet, melyet már sokan, sokféle formában feldolgoztak. Nekem a legkedvesebb sztorim egy dickensi novella. Vagyis egy kísértet-história.
A Karácsonyi ének eseményeit valószínűleg tényleg mindenki ismeri, Walt Disney-s, rajzfilmes, könyves, vagy egyéb filmes feldolgozásból. Engem mindig mélyen megráz, hogy mennyire képesek vagyunk elfelejteni az apró örömöket, a könnyeket, a jéggé fagyott ujjacskákat, a szomorú, szegényes ünnepeket, a mi-csak-egymásnak-vagyunk érzését.
Elgondolkodom, hogy ma ez a história kit hat meg, kinek a szívéhez jut el? Remélem sokakhoz, és sokan megállnak egy percre, csöndben bűvölik a díszbe öltözött karácsonyfát, halkan morzsolják ajkaik között a Csendes éjt, a Mennyből az angyalt, vagy más dalt, és közben egy percre összeszorul a szívük, hogy vajon mit lehetne jobban, szebben csinálni?
Scrooge-nak sikerült, hála a három karácsonyi szellemnek. Szerintem nekünk is fog. Ha máskor, másképp nem, hát olvasás közben.
Charles Dickens: Christmas Carol (Karácsonyi ének).

Békés, boldog karácsonyt mindenkinek!

My name is Bond. James Bond

Hát igen. Újra visszatért. Azt hiszem, a világnak fura kapcsolata van James Bond figurájával, ezzel az agyoncsépelt, szuperizált kémhőssel, aki tökéletes, jobbnál jobb nők állnak sorba kegyeiért, és a sztori végén mindig győz. "Brazil" szappanopera vagy a társadalom igénye egy emberi Superman-re?

Még sosem láttam egyet sem. Eddig. Ha jól emlékszem. De olvasni sem olvastam egyetlen 007-es könyvet sem. Most már belátom, helytelen volt. Ugyanis a csapból is a sármos, néha kissé nyálas szépfiús Mr Bond folyik.

Érdekes, hogy semmilyen más történet sem ennyire megújulni-képes sztori. Ian Flemming, James Bond megálmodója, sokak szerint önmaga idealizált figuráját tette meg a híres kémtörténeteinek szereplőjévé. Sorozatot írt belőlük, Mr. 007 mindig visszatér, jön, csihi-puhi, lövöldözés, üldözés, gyilkolászás, kis csábítás, nagy "hanyattdöntés", némi szerelem, majd megy. Hogy hova, azt senki sem tudja, mint ahogy azt sem, hogy két kémsztori közt vajon mit is csinál. De lehet nem is érdekes.

Sokat gondolkodtam, hogy miért nem képesek még ráunni a figurára és történeteire? Hiszen a hidegháborúnak már vége, mert ugye az első 007-es könyvet ill. vázlatot Flemming 1952-ben vetette papírra. Író, titkos ügynök-féle, katona, ezen fogalmakkal lehetne leginkább lefedni Flemming személyiségét. Haláláig, 1964-ig még számos sikersztorit írt James Bondról.

A legújabb megfilmesített könyv a legelső, a Casino Royale, ahol még nagyban dúl a hidegháború, James Bond is sokkal keményebb, melyet Daniel Craig tökéletes választás. Féfias, darabos, szikár. (És őrjítően szexi! :)
Ez a történet még nem tartalmaz annyi sablonos elemet, mint a későbbiek, ez a sztorik sztorijának kezdete, az egyszer volt, hol nem volt utáni első felvonás.
Kicsit sok a csihi-puhi, az erotikus töltésű jelenetek is eléggé direktek, de hát az '50-es évek elejétől és egy ilyen kaliberű férfitól ne várjunk Pierce Brosnan-es sármoskodást. Csak kőkemény izgalmakat. De nem lett rossz. Ajánlom figyelmetekbe.

Hark! The Herald Angels Sing

Hark! the herald angels sing
Glory to the new-born King!
Peace on earth and mercy mild,
God and sinners reconciled!
Joyful, all ye nations, rise

Join the triumph of the skies;
With th' angelic host proclaim
Christ is born in Bethlehem!
Hark! the herald angels sing
Glory to the new-born King!

Christ, by highest heaven adored;
Christ, the everlasting Lord;
Late in time behold him come,
Offspring of the Virgin's womb.
Veiled in flesh the Godhead see;
Hail the incarnate Deity,
Pleased as man with man to dwell;
Jesus, our Emmanuel! Refrain

Mild he lays his glory by,
Born that man no more may die,
Born to raise the sons of earth,
Born to give them second birth.
Risen with healing in his wings,
Light and life to all he brings,
Hail, the Sun of Righteousness!
Hail, the heaven-born Prince of Peace! Refrain

Come, Desire of nations come,
Fix in us Thy humble home;
Rise, the Woman's conquering Seed,
Bruise in us the Serpent's head.
Adam's likeness now efface:
Stamp Thine image in its place;
Second Adam, from above,
Reinstate us in thy love. Refrain

Hallgasd meg itt!

Hung up - your mobile

Csörög. Felveszed. Kinyomod. És megint csörög. Már ha rápillantasz is jeges rémület tölt el. Vajon te leszel a következő? Le tudod tenni? Vagy már bátorságod sincs felvenni?

Stephen King nem okoz csalódást, azt hiszem senkinek sem, aki ezt a műfajt szereti. Bár bevallom, a megfilmesített műveit nem igazán tudom végignézni, annyira félek, hogy inkább nem festem falra az ördögöt. De a könyvek! És most megint van egy új.
Te mit tennél, ha egyszer otthon felejtenéd a telefonod? Gondolom bosszankodnál.
Clay Riddell is így tett. De aztán meggondolta magát, és hálát adott az égnek, hogy még sincs nála. Mert látta, a többieket. Szerintem te is így tennél. Hogy miért? Olvasd el, és megtudod.

Trick or treat!

Érdemes megjegyezni a Halloween jelmondatát (Tréfát vagy édességet!), hiszen elképzelhető, hogy hála az amerikai kultúra elterjedésének, édes csöppségek fognak kopogtatni, csöngetni házunk kapuján!

Halloween október 31-éjének estéje, vagyis minden szentek éjszakája. A népi hiedelem úgy tartja, hogy ekkor a holt lelkek visszatérhetnek a földre, hála a halál istenének. Ez a nap egy hagyományos kelta ünnep, és az ő időszámításuk szerint az év utolsó napja. Innen kezdődik a tél, a hideg és a sötétség időszaka. Ekkor tartották a Nap ünnepét, év- és nyárbúcsúztató gyanánt. De joggal kérdezhetitek, hogy akkor vajon ez a jelenlegi halloween-es hagyomány, a maszkokkal, a tökökkel, a mindenféle szellemi, túlvilági dolgokkal hogyan is kapcsolódik ehhez az ősi kelta szertartáshoz?

Nos, az akkoriak úgy hitték, hogy vannak halottak, kiknek lelkét vadállatok tartják fogva, és ahhoz, hogy kiszabaduljanak, áldozatokat kell nekik bemutatni. Mármint a még élőknek. A gonosz szellemek elűzését is fontosnak tartották, ezért, hogy eme tervük sikerrel járjon, kísértethez hasonlóvá varázsolták magukat, vagyis annak öltöztek be.
Régen, annyira régi időkben, hogy talán az egész csak egy mese volt, fontosnak tartották a boszorkányokat, a halottakat, a túlvilágot, és mindent, ami mágikus erővel változott. Például az évszakok. Ezeket a jelenségeket nagyra értékelték, félelemmel teli tisztelettel csodálták őket. Hagyományként még a kereszténység elterjedésével is megmaradt a szigetországban, ami ma Nagy-Britannia és Írország. Az Egyesült Államokba az íreken keresztül jutott el, akik megfűszerezték ezt az ősi tradíciót némi kommersz felhanggal, és a 20. század egyik legviccesebb, legérdekesebb ünnepévé a farsang, a karnevál mellett.

Elterjedését talán azért nem akadályozta különösebben semmi, mert van abban valami, hogy félünk a természetfelettitől, féljük, csodáljuk őt, borzongunk tőle, de mégis szükségünk van rá. Erre a kicsit leporolt mesére, fantáziára, hogy elbúcsúztassuk a meleg nyárutó napjait, majd kabátunkat szorosabbra húzva magunk körül beleborzongjunk a ránk váró sötétségbe, hidegbe.

Halló, itt London!

Mindig beleborzongok, ha arra gondolok, hogy milyen lehet most ősszel Anglia! Hajnali köd, szemerkélő eső, rengeteg ernyő, alig várnám, hogy beugorhassak egy kávézóba meginni egy forró teát, vagy haza, ahol már várna a gőzölgő vacsora! Belegondolok, és szeretném átélni.

Ha már itt járunk, mármint hogy szeretnénk átélni, javaslom eme cselekvés egy lehetséges módját: menjünk el az Itt London című fotókiállításra, és átérezhetjük, hogy milyen lenne ott. És ha már nagyon elvonási tüneteink lennének, akkor pedig egyszerűen csak szervezzük meg az utat az angol fővárosba!
Barakonyi Szabolcs fotós képeiben gyönyörködhetünk a British Council Információs Központjában, melyeket Tóth Vali Itt London című könyvéhez készített.

London nem olyan, vagy legalábbis nem elsősorban olyan, mint a nyelvleckés videók képsorain. És a nagyon irodalmi angolt sem igazán értik mindenütt. Állítólag. Van egy olyan arca, mely sokkal inkább hasonlít Bábelhez, ahol a különböző származású emberek egymás mellett élnek, vannak különböző boltok, piacok, ahol mindenki megtalálja a számára legjobbat. Legyen az arab, kínai, magyar, vagy bármilyen vidékről való.
Vegyes ez a London, több benne a szín, az élet, a hangulat. Ízek, illatok, melyek egy új arcát adják az ódon városnak.
A varázslat december végéig tart a British Council Információs Központjában.

Tabu

Életünk csupa titok, tabu és rejtély. Hogy kivel mit osztunk meg, azt mi határozzuk meg. Valamint azt is, hogy egyáltalán mi számít nekem, neked tabunak. De ha kíváncsiak vagytok, hogy a csendes-óceáni szigetvilág lakói mit gondolnak ezekről a dolgokról, akkor íme egy ajánlat!

Jogos a kérdés, ennek a kiállításnak mégis mi köze van az angol nyelv tanulásához, vagy az angol kultúrához? Nos, a válasz roppant egyszerű. Ez a rendezvény Londonban, a British Museumban található, tehát ha mostanában jártok arrafelé, akkor mi ne hagyjátok ki. Fából, kagylóhéjból, emberi hajból és fogakból készült alkotások láthatóak. A kiállítás fő motívuma gondolatok az istenekről, az istenek világáról, és hogy a távoli szigeteken lévők mindennapjait, rituális életét hogyan befolyásolják.

A kiállított kollekció darabjai időben 1760 és 1860 között keletkeztek, és misszionáriusok áldozatos gyűjtőmunkájának köszönhető a kiállítás.
Ha arra jártok, mindenképpen nézzetek be ide is!

Prada, Gucci, és társai

Nem, nem akarom a divatot isteníteni, bár jó dolog. Nem szeretnék mindenféle üres értékrendek szerinti világokról beszámolót adni. Csak egy filmet ajánlok a figyelmetekbe, mely mindezeket egy kissé görbe tükörből adja vissza. Az Ördög Pradát visel. Vagy minden mást, de ez már igazán részletkérdés.

Manapság mindenki újságíró szeretne lenni, és hol a legegyszerűbb mint egy divatmagazinnál. Elég, ha a lány szép, dekoratív, ért egy keveset a divathoz, és kész behódolni karrierista, maximalista főnökének, aki mint minden ehhez hasonló esetben nő. De hogy lelkileg hogy lehet egy ilyen légkört túlélni, és még meg is élni belőle, nagy kérdés. A film talán választ ad rá. Premier ötödikén várható, tehát innentől kezdve hajtsatok rá a jegyekre, már ha kíváncsiak vagytok a divatmagazinok könyörtelen világára!

A koronázatlan királynő - Agatha Christie

Csak két nappal született hamarabb nálam a krimi nagyasszonya, a zseniális Agatha Christie. Ja, de 1890-ben! Mielőtt még engem is matuzsálemnek tartanátok!

És nem véletlenül poroltam le Agathát, ugyanis ő az egyik kedvenc íróm. Krimi minden mennyiségben, ha bánat gyötör, vagy vidám vagyok, vagy csak egy kis adrenalinövelésre van szükségem.

Kedvenc szereplőim Miss Marple és Poirot. Hála a tévének, sok könyvet megfilmesítettek igen élvezhető szereposztással. A tipikus angol századelőt mutatják be mind a könyvek, mind a celluloidszalagok, hogyan éltek, hogyan szerettek, és mennyire profin gyilkoltak. Bár ezekre a titkokra általában mindig fény derült, de ez már csak részletkérdés, hiszen manapság nincsenek olyan kifinomult szaglású klasszikus nyomozóalkatok, mint Agatha Christie könyveiben. És már a gyilkosságok sem olyan cselesek, ravaszak, mint régen. No de ezt hagyjuk, a világ változik, de azért szükség van némi állandóságra, melyet ezekben a művekben megtalálunk.

Gyilkosság az Orient Expresszen, Halál a Níluson, A kutya se látta, Órák, A hét számlap rejtélye, és még sorolhatnám egy ideig a műveit.
Egy könyvet nem tudok ajánlani, mert mind fantasztikus, úgyhogy nem is teszem meg. Inkább csak buzdítalak benneteket rá, hogy igenis kell ilyet is olvasni. Ha lehet, az összeset. És ha tehetitek, akkor angolul. Igaz, az első pár oldalon talán úgy érzitek belehaltok, meg semmit sem értetek, de utána már minden megy, mint a karikacsapás.

Színház az egész világ

Ezt már Shakespeare óta tudjuk, meg azt is, hogy hogyan lehet manipulálni, átalakítani, átváltoztatni, átértelmezni. És hogy mindez csak egyetlen cél érdekében történhet, a pénz érdekében.

A szeptember eleji moziünnep egyik filme a Mrs Henderson bemutatja című alkotás, melyben szintén a pénz mozgatja a világot, és nem csak a valósat, hanem a revüst is.
Egy unatkozó gazdag özvegy, mellesleg a történet true story, akinek nincs jobb dolga, mint hozzá nem értő módon színházat nyitnia, és rendezgetnie. Ha már az életben úgysem teheti meg, legalább a színpadon hadd játsszhasson Teremtőt.
A színhely nem is lehetne más, mint a Soho, a korszak a II. világháború előtti London. A szereplők pedig tipikusan angolok, teáznak, fittyet hánynak a világra, megbotránkoztatnak, és új színházi műfajokat alkotnak.
De vajon a háborús bombázás mindennek véget vet? A pénz, az illúzió világának végleg befellegzett?

A szereposztás jó: Judi Dench, Bob Hoskins, Kelly Reilly, érdekesség, hogy az angol megasztár egyik győztese is énekel benne, Will Young.
Nézzétek, meg, hiszen a mai angolszász zenei élet nagyobb képviselői visszanyúlnak a gyökerekhez, az alapokhoz, és hát ez a korszak igazán az alap! Szóval jó tudni.